2018 májusának valami péntek estéjén éppen grilleztünk itthon a párommal és a lakótásunkkal, és valahogy szóba került, hogy a lakótársunk, akit középiskola óta ismerek, még életében nem látta a tengert. Meg is lepődött rajta a cimbora, hogy nem kezdtem el húzni, hogy óóóó de csicska vagy, hanem rögtön felcsapattam a bookingot, és elkezdtem Rijekába szállást nézni. Azért ott, mert tudtam, hogy ott van tenger, van élmény, közel van pár nevezetesség. Kerek 30k jó erős magyar forintért találtunk is egy dzsukel kis apartmant. Igaz, hogy fent volt a hegyen Rijekába, de tudtam, hogy kocsival vagyunk, így nem jelentett gondot a tranzit.
Le is foglaltunk egy elég pipec kis apartmant, ahol tényleg minden volt. Üdvözlő ajándék, törülköző, szappan, tengerre néző erkély, konyha, minden biszbaszcsillagszóró. Eljött az utazás napja, kilogisztikáztuk a három hátizsákot a csomiba, asszony beül jobb egybe, a cimbora meg hátra. Szétterpeszti lábát, pohos teste szétfolyik az ülésen, megszisszent egy sört, majd annyit mond gó. Ezt követően nyomdafestéket nem tűrően a kedves édesanyja hogyléte felől érdeklődtem a megszokottnál nagyobb hangerőben. He ne gondold már, hogy te itt jaszkarizol a hátsó ülésen mint valami dubai olajsejk és közben sörözöl, én meg furikázom a picsádat lefele az Adriára, tekergetem ezt a szart magam előtt, meg kezelem a pedálokat??? Jó ember mi van veled, semmi? Kb. 6 óra alatt elértük a szállást, és nem csalódtunk. Egy magyar koma fogadott a telefonba, aki lediktálta, hogyan tudunk bejutni, mi a kód salala… A szálláson tényleg azt kaptuk, ami a képeken volt. Welcome üdítő meg chips a konyhába, csodásan tiszta szoba, tengerre néző erkély.
Kipakolás után visszahuppantunk a verdába és irány Rijeka. Waze térképen néztem, hogy hol tudnánk tengert látni, és találtam is egy pipec kis strandot, Opatija fele az utolsó beach, ahol betértünk egy étterembe. Gyerekek, ha akartok enni full extrás csevapit, ki ne hagyjátok. Pincér fluent inglish, kaja mennyei, sok, olcsó és finom. Sétálgatunk a tengerparton és a kicsi párom felhívja a figyelmemet arra, hogy Tomi, úgy néz ki, mint ha onnan borulna. Ejjh de finoman fogalmaztál. Felnéztem az égre, és csak ennyit tudtam kinyögni, ejjjh, baj lesz ebbű more…
Galériához katt a képre!
Délután négykor valami olyan feketeség közeledett felénk, amilyet én még nem láttam. Az apokalipszis lovasai vágtattak felém, miközben üvöltöttek, hogy most megfizetsz bűneidért kretén! Barátaim, Rijekában a vihar nem jön, a vihar, mint a főnök, érkezik. De olyan elánnal, hogy jobb, ha beszerzel egy beton esernyőt, mert különben az életeddel fogsz fizetni érte. Másodpercek alatt zúdult ránk az ég minden haragja és Rijeka belvárosában annyit tudtam tenni, hogy látatlanban feltettem a verdát egy fa alá, így megúsztuk a gazdasági totálkárt a szekéren. Pedig már láttam a biztosítós ipse arcát, amint kirajzolódott a félelmetes jégesőben, miközben vigyorog, hogy az én autómból kapott bónuszból fog Hawaii-ra menni. Megszívtad köcsög!
Aztán mint politikusi ígéret a választás után, az egész tovatűnt az univerzumban. 15 perc múlva felcsendült Vivaldi 4 évszak tavasza, és ha mi sem történt volna. Ledobtuk a verdát Rijeka kikötőjében és gyalogszerrel indultunk el a belvárosba. Tudom, hogy nem egy turista célpont, mert gyakorlatilag ez egy kikötői iparváros, de ha már ott vagytok, akkor érdemes rászánni 1-2 órát. Nyilván nem egy Split, vagy egy Zadar, de ha akarsz egy nyálintásnyi mediterrán hangulatot, akkor koptass el 1-2 millimétert a cipődből. Hidd el, megéri. Rijeka a kapudrogja Horvátországnak. Kapsz egy demót, hogy mit kaphatsz a pénzedért, ha egy kicsit délebbre mész. Kis sikátorok, mediterrán házak, halpiac, és egy csepp déli életérzés.
Galériához katt a képre!
Másnap nyakunkba kaptuk a lábunkat (kocsinkat), és átlogisztikáztuk magunkat Pulaba. Ha kocsival mentek, mindenképp menjetek le a kikötőig, mert elég fain kis parkoló van ott. Nem a legolcsóbb, de legalább nem kell sokat sétálni a történelmi belvárosig. A belvárosban valami felemás érzés fogott el. Kicsit, mint ha Róma akarna lenni, kicsit van mindenből, de még sem az. Szépnek akarja mutatni magát, szép is, de ez olyan, mint amikor kiraksz egy 1000 darabos Puzzle-t, és rájössz, hogy a gyárban kihagyták belőle az utolsó három darabot. Majdnem tökéletes, de csak majdnem. Ott van a feeling, de csak egy kicsi hiányzik ahhoz, hogy ne feeling, hanem FEEEEELINGGG legyen. Mindenesetre, ha arra jártok, érdemes 2-3 órát rászánni.
Galériához katt a képre!
Miután lejöttünk a romokról nyakig leizzadva, ránéztünk a gugli térképre, és láttuk, hogy Medulin itt van tőlünk egy köpedelemre. Waze Csilla izzít, irány a beach. A strandra kiérkezve átitatja a véredet az igazi adriai beach hangulat. Homokos strand, mindenhol kockahasú tipp-topp pasik, és fürdőruha modell nők napoznak, komolyan, mint a Lupán Budapesten. Nekem sem kellett több, felcsapattam hát a tengerjáró surcimat meg a fecskémet, és tigris tankként toltam bele a pocakomat a tengerbe.
Galériához katt a képre!
Itt volt az első alkalom, ahol a lakótársam lába tengert érintett. Mint ahogy fent is írtam, gondoltam ellövöm a poént. Kb. 100 méterre lehettünk a parttól, ahol még mindig nem volt 1 méter mély a víz, és fapofával, szakértői arccal elmagyaráztam neki, hogy azt úgy kell csinálni, hogy fogod, a kezedbe veszel egy jó adag tengervizet, belenyomod az arcodat, és közben pedig beledörzsölöd a szemedbe. Tudományos magyarázatot is adtam, hogy mivel a szemedben lévő könny sós, ezért ez csak „tisztíccsa” a látójárataidat. Túl jól sikerült. A cimbora végrehajtotta a tudományos műveletet, és úgy elkezdett prüszkölni, mint valami ló egy 5 kilométeres vágta után. Természetesen én sikítottam a röhögéstől, és elcsukló hangon ordítottam, hogy: ez a gyökér tényleg belesikálta a szemébe a tengervizet!!! Olyan szinten óbégattam, hogy a partról Mics Bjukenen és Pamela Anderson vízimentő rohant befele lassított felvételben menteni, közben meg hívták a Green Peacet, hogy jöjjenek, mert egy bálna partra vetődött Medulinnál és veszettül vonyít, vissza kéne egyengetni a tengerbe. Miután a cimbora képes volt hangokat kiadni magából, az egész visszaúton szentségelt, és úgy nézett ki, mint ha a Batmanből Joker ülne a hátsó ülésen. Vörös szemek, fehér arc, eszeveszett tekintet.Ismét szalonképes turistát varázsoltunk a haverból, és hazafele megálltunk Opatijaban. Igazából ez egy csendes kis üdülőváros, mindenki teszi a dolgát, és senkit sem érdekel a másik. Ha igazi faszányos strandot akartok látni akkor menjetek a nagy magas szálloda felé. A szállodához érve térjetek le jobbra, és meg tudtok állni egy ingyenes parkolóban. Ne tévesszen meg, hogy kb. 50 méter magasan vagytok a tenger felett, a szálloda bejárata előtt egy katány kis lépcső vezet lefele a tengerpartig. Ami viszont ott van, azt úgy tudnám megfogalmazni, hogy FULL CHILL! Sziklafalakkal övezett lagúna, a tenger kavicsos és hirtelen mélyül, de szerintem kb. 10 méter mélyre lelátsz a víz alá. Javaslok búvárpipát és búvárszemüveget. A kavicsos belépő után sziklás tenger mindenféle tengeri biszbasszal. Elképesztő! A parton találtok zuhanyzót, öltöző bodegát, és egy pipec kis bárt, ahol emberi pénztárcához mérten tudsz kaját és piát venni.
Galériához katt a képre!
Summa: Ha a lehető leghamarabb akarsz tengert látni Magyarországról, akkor irány Rijeka, Medulin. Dekatlonba vegyél valami csócskány tengerjáró bakancsot, mert sok a tengeri sün. Mindig legyen valaki, aki vezető képes a társaságból, mert nagyok a távolságok. Ha jön a vihar, fuss! De úgy fuss, ahogy sose futottál, mert pikk-pakk villámokat küld Zeusz a seggedbe!